“a másik egy” kifejezésre történő keresés eredménye – Oldal 2

Örök véget és örök kezdetet – Tanulmányok Szabó Lőrincről

Az "örök véget és örök kezdetet" - Tanulmányok Szabó Lőrincről című kötet az ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéke és a Petőfi Irodalmi Múzeum 2017. október 5-én és 6-án, Szabó Lőrinc halálának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencia előadásainak tanulmánnyá formált változatait adja közre. A könyv kettős feladatot tűz ki maga elé. Egyfelől azt, hogy a lehetőségekhez mérten széles spektrumban összegezze a Szabó Lőrinc-kutatás legújabb (filológiai, irodalomtörténeti és poétikai) eredményeit. Az életmű újraértékelésének feladata az 1990-es évek elején a 20.

Hipnózis

Az ismeret és a vers emberének találkozása: agyak szeretkezése (Szabó T. Anna). Pontos, de mohó versvilág épül. Témája önelemzés és önkívület viszonya. Örvénylésük közelíti-távolítja a Másik személyt. A József Attila Körrel közös kiadás. A 192. JAK-füzet. Sorozatszerkesztők: Balajthy Ágnes és Borsik Miklós.

Egy kocsma város

Felsőváros, Vadászkürt, pestispincék, Óvoda utca, Zsuptipró, Rózsáskert, Vadalma, építőutcák, ONCSA-telep, Bádogos köz, íróutcák, atomfák, Videoton, Almássy-telep, Öreghegy, Papagáj Elmesélhető-e egy város térképszéli pontjai, lakótelepi ivói, ottmaradt tervgazdasági mementói alapján? Hogyan él és alakul tovább a város története ezeken a kisközösségi találkozóhelyeken? Az Egy kocsma város című tárcafüzet szövegei az irodalmi és az újságírói műfaj határán egyensúlyoznak. Olyan riportszerű szépirodalmi tárcák, amelyekben keveredik, összemosódik valóság és fikció. Így mutatják be egy létező Dunán-túli nagyváros egyes városrészeit és azok máig elő, de a város ipari múltjához ezer szállal kötődő közösségi tereit, találkozási pontjait: a városszéli presszókat, kocsmákat. A fotókat Oláh Gergely Máté utca- és városfotós, valamint Arany Gold Zoltán fotós-filmes készítette.

Az értelem rácsai

Az utóbbi években a hazai irodalomtudományos diskurzusban is mind nagyobb jelentőségre tett szert annak belátása, hogy az értelemképzés mint hermeneutikai gyakorlat nem független azoktól az anyagiságoktól, amelyek által a műalkotás megjelenik. Ennek reflektálása abban a tekintetben mindenképp kihívást jelent mind a megértés tana, mind az úgynevezett materiális kultúratudományok számára, hogy a kettő értelem és anyag, illetve jelentés és médium egymástól függ, miközben az egyik tagadja vagy figyelmen kívül hagyja a másik létmódját. Jelen kötet e kettőség elméleti és gyakorlati dilemmáit igyekszik színre vinni az esemény fogalmának közbejöttével. A történeti esemény mint olyan előttre és utánra osztja az időt, bekövetkezte pedig mindig új hermeneutikai szituációt teremt. Az irodalmi-kulturális nyilvánosságban vizsgálandó irodalmi eseményről hasonlót állíthatunk.

A mosolygó zsonglőr

Fekete I. Alfonz 1986-ban született Szabadkán. Budapesten és Szegeden végezte egyetemi tanulmányait. A prózán kívül kritikákat ír, valamint fantasyvel, tündérmesékkel és gyerekirodalommal foglalkozik. Moskát Anita ajánlója a könyvhöz: Tessék, csak tessék! Nem csalás, nem ámítás, íme a mosolygó zsonglőr első trükkjei! Nehogy azt higgyék, hogy papíron zsonglőrködni veszélytelen mutatvány. Fekete I. Alfonz felkap bármit, ami a keze ügyébe kerül, egyszerre játszik mágikussal és hétköznapival, hogy az egyik pillanatban még az éjszakai buszon zötykölődjünk a gyroszszagban, a másikban pedig már krétarajzzal bírjuk szóra a budapesti házakat. Ezen a porondon Kaczor király dörzsölt politikus, Róka Rudi pubertáskori problémákkal küzd, és megfér egymás mellett Vitéz László és Pancimanci, a középkori Bizánc és Kun Béla.

A jelen művészete – beszélgetések Fabienne Pascaud-val

A könyv Fabienne Pascaud, francia színházi kritikusnak 2002 augusztusától 2004 júliusáig lezajlott 16 beszélgetését tartalmazza Ariane Mnouchkine francia rendezővel, a Théâtre du Soleil megalapítójával, számos legendás színházi előadás létrehozójával. A Théâtre du Soleil nemzetközi társulatának tevékenysége 44 éve tartja szellemi mozgásban és izgalomban a közönséget, s tud újabb és újabb társadalmi és esztétikai kihívásokkal megbirkózni. Egy Magyarországon kevésbé ismert területre enged bepillantást: a párizsi Théâtre du Soleil emberközpontú alkotóműhelyének működésébe. Ariane Mnouchkine radikális – majdnem 50 év tapasztalataival alátámasztott - nézeteket vall színházról, társulatról, a létről, az embert körülvevő világról.

A cigarettás

Képzőművészek jutottak az eszembe, először is Braque. Ám az ő világánál figurálisabb, lebegősebb, álomszerűbb költészet ez. Ezért aztán Mirót is levettem a polcról. Na, és a fiatal Kandinszkijt. Ha poétikai mestert keresünk, kézenfekvő Marno János, illetve a közeltávolban derengő, nagy Tandori-birodalom. Az egzisztenciális határhelyzetek, a létezés másállapotainak egymásba tükröződő, egymást egészítő vagy megsértő konstrukciói, a kifordított vagy lenyomatokban látható világ kimunkált krónikái ezek a versek. S ha a Vörösrókát – a költő előző kötetét – némileg epikusabb természetűnek látom, ez már "belsőbb" vidékeken játszódik. Jut eszembe Rachel Whiteread egyik emlékműve Bécsben, a kifordított könyvtár. Ám ami ott a végzetes érinthetetlenség szimbolikája, az Pollághnál a kifordítás deheroizált kalandvágya, párnaködbe csomagolt szorongó utazás, fanyar megfigyelés, nyelvi szerelés.

Keresési eredmények