Lancelot, a Kordé Lovagja

…a királyné ágyához megy,

s leborul Guinevra előtt,

hiszen jobban imádja őt,

mint akármely szent ereklyét.

Átöleli ekkor testét,

Guinevra karjába zárja,

és maga mellé az ágyba

vonja Lancelot-t, kit boldog

szerelemmel ölel, csókol –

szívén diadalt vesz Ámor.

S ha õ szerelmes, hát százszor,

ezerszer is az a lovag,

mert a Szerelem odahagy

millió más szívet inkább,

csak hogy minél fénylőbb, tisztább

tűzzel töltse ezt az egyet.

És a királyné megenged

mindent immár Lancelot-nak,

karjai köré fonódnak,

így adva s fogadva gyönyört,

míg Lancelot öleli őt.

És míg tart ez édes játék,

ölelés, csók – s mennyi más még –,

oly édes gyönyör, varázslat

tölti lényük, oly csodáknak

öröme hatja át őket,

mihez fogható gyönyörnek

senki nem volt még részese…

Fordította: Vaskó Péter. Az utószót írta és a jegyzeteket összeállította: Sashegyi Gábor