De nem úgy

Szemjon Hanyin verseiben mindent megtalálunk, ami a jó költészethez elengedhetetlen: a mélyre merülést, a humort és a finom melankóliát. Átérezteti velünk a betűk és az emberek közötti kötelék törékenységét, miközben gyakran arra kényszerít, hogy „a bőrünkkel gondolkodjunk” egy értékvesztett, ám melegségét mégis megőrző világban, amely leírható úgy, mint „egy örökkévalóság kisebb szünetekkel / a hamis márványon valódi repedésekkel”. Maguk a versek, ha valamilyen irányzathoz kellene őket sorolnunk, leginkább a moszkvai konceptualizmushoz köthetők: a szerző által előszeretettel alkalmazott fogás az úgynevezett „narratív fordulat” lírába való átültetése, azaz a megszokott klisék segítségével az olvasó figyelmének elaltatása, majd azok váratlan kifordítása, új összefüggésbe helyezése. Hanyin költészete tökéletes arányban vegyíti a posztmodern játékosságot az alanyi költészettel.

Fordította: Kis Orsolya

A szerzőről

Szemjon Hanyin (1970, Riga) orosz származású lett költő. A kortárs lett irodalmi és művészeti közeg egyik legfontosabb alakja. Verseit több mint 14 nyelvre fordították le.