Bizonyos kulturális és történeti körülmények között irodalomnak hívják azt az intézményt, amelyben mindent el és ki lehet mondani, illetve amelyik a megszólalás semmilyen formáját nem zárja ki eleve. Ennek az intézménynek a tanulmányozásából azonban ritkán hiányzik a hallgatás formáira, funkcióira, egyáltalán mibenlétére vonatkozó kérdés. Ennek okai könnyen beláthatók: ahhoz, hogy valami vagy valaki megszólalhasson, másvalaminek, másvalakinek vagy másvalamiről – hallgatni kell. A beszéd ebben az értelemben erőszakos: veszi és így elveszi a szót, hallgatásra kényszerít, sőt önnön feltételét is valami másnak a(z el)hallgatásához köti, mondhatni a hallgatást önmagába írja be. Jelen kötet arra tesz kísérletet, hogy a hallgatás poétikai, politikai és performatív aspektusait filozófiai, valamint irodalom- és kultúratudományi összefüggések közt vegye számba.
A kötet szerzői: Balogh Gergő, Bednanics Gábor, Bengi László, Bónus Tibor, Dánél Mónika, Dávidházi Péter, Dobos István, Eisemann György, Fodor Péter, Fogarasi György, Horváth Kornélia, Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lénárt Tamás, Lőrincz Csongor, L. Varga Péter, Mezei Gábor, Simon Attila, Smid Róbert, Szávai János, Szirák Péter, Tátrai Szilárd
A magyar reneszánsz stylus
1 ×
Értékelések
Még nincsenek értékelések.