Tanulmányok, kritikák, recenziók

Oláhné Kispál Anita – „A fagyos »lehetetlen« szótól gömbölyödik a szomorúság” – tiszatajonline.hu

Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti…

Bronka Nowicka: Megetetni egy követ – magyarnarancs.hu

Szarka Judit: A mindenség megmutatkozása – Revizor

Bronka Nowicka díjnyertes első kötetében negyvennégy rövid történet olvasható. Főszereplőik tárgyak és emberek, négy generáció tagjai, ahogyan egy gyerek látja őket.

Ajánló – szofisztikáltmacska.hu

A szöveg szinte már lírai, a szerző költői képeket ültetett át prózába, emiatt hiába a rövidség, nagyon oda kell figyelni és akár többször is elolvasni egy-egy fejezetet ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó éppen. Előszeretettel él szimbólumokkal és metaforákkal a szöveg, itt a tárgyak nem feltétlenül a hétköznapi szerepükben vannak jelen.

Ajánló – ambivalentina.hu

Amikor elolvastam a fülszöveget, egyből megfogott ez az apró könyvecske. Valahogy úgy képzeltem el, mint egy őszinte, gyermekien édes és keserű emlékbuborékot, így igazán meglepődtem, amikor az első pár novellából feleszméltem: hát ebben semmi édes nincs. Végtelenül őszinte és nyers a megfogalmazása Bronka Nowickának, amivel egy-egy történetmorzsa végére olyan hasbarúgást tud produkálni, hogy esküszöm fizikailag fájt. Pedig nem ír hihetetlen dolgokról, amikről ne tudnánk, hogy hát „faluhelyen szokás” vagy „faluhelyen megtörténik”, mégis, ahogy a pörgettem a lapokat egymás után, egyre jobban elszörnyedtem, miközben egy furcsa kicsit nihilisztikus és kellemes atmoszféra elfogott.

Ajánló – kulturpara.hu

Bronka Nowicka, lengyel szerző, a Megetetni egy követ című kisprózája tele van hasonló képtelenségekkel, csak csóváltam a fejem, miközben a kötet minimalista novelláit olvasgattam. Aztán rádöbbentem, hogy nincs ezekkel semmi baj sem, csak a szigorú, következetes felnőtt énemet kicsit el kell zárni az észleléstől, és teret kell hagyni a gyermekkori gondolkodásom szabad szárnyalásának, játékosságának, és mindjárt teljesen rendben van minden.