Mi már csak az udvar nélküli udvariatlanságot ismerjük, a zabola nélküli zabolátlanságot; ezek a középkori versek (fiatal emberek friss fordításai) még az igenek és nemek teljességéből szólnak. Baszni baszna, de semmi haszna, sóhajtott James Joyce a 20. század szürke mélabújával – ez a könyv az ellenkezőjéről sóhajtozik, öröm, mámor, szívszerelem, selymes völgy, csel és kéj, nyárs és rés, kedv, kecs, báj, csókcsere, susmus, a teljesség igényével, nyelveken át, ciróka és maróka.
Meglepetve tapasztalhatjuk, hogy a „sötét középkor” avval a vígsággal tud a testről beszélni, ahogy mondjuk a múlt század hatvanas évei. Kiáltsuk hát, kissé logikátlanul, de annál nagyobb (olvasói) szenvedelemmel, együtt a nagy Aquitániai Vilmossal: haljon minden pinaőr könnyű halált!
A karácsondi út - a szőranya és az új párduc zenekarok dalszövegeiből
1 ×
Értékelések
Még nincsenek értékelések.