Valami történt. Szabó Lőrinc átváltozásai

~~4,390Ft ÁFA-val~~ 3,293Ft ÁFA-val

Kabdebó Lóránt posztumusz kötete egyszerre szól a költői életműről és a saját elhívatottságáról, az életművel való foglalkozás hat évtizedes tapasztalatairól és az olvasó meghívásáról. Az új szereplő a modernitásban, Szabó Lőrinc Kalibán-erejű debütálása és az új szereplő a tudományos életben, Kabdebó pályakezdése egymásra olvashatók, így kapunk egy kettős szintézist: Szabó Lőrinc költészetéről és Kabdebó Lóránt monográfusi munkájáról.

A kötet nyitótanulmánya összefoglalja az életmű szövegkiadásaiban és értelmezésében elvégzett munkát, hogy aztán a második és a harmadik darab, valamint a zárótanulmány megkísérelje összeolvasni a Szabó Lőrinc-féle vallomásos beszédmódot a Szent Ágoston-i retorikával. Ezek az értelmezések nem pusztán új megvilágításba helyezik az olyan alapvető Szabó Lőrinc-i toposzokat, mint amilyen a különállás vagy a „rettenetes”, melyek az én és a te, illetve az én és a világ viszonyának leírásában kardinális szereppel bírtak e lírában, de filológia és transzcendencia kapcsolatát is feltérképezik. A kötet közepe, vagyis a harmadik, a negyedik és az ötödik tanulmány élet és művészet viszonyát tárgyalja Szabó Lőrinc költészete kapcsán. Egyrészt azt, miként alakultak a megélt tapasztalatok megírtakká, például a kor sajtója hogyan inspirált Szabó Lőrinc-verseket, illetve maga az újságírói gyakorlat hogyan hozható összefüggésbe a versírói praxisokkal. Másrészt reflektál a műalkotás immanenciájának évszázados problémájára. Harmadrészt pedig biopoétikai felhangokkal együtt az élet Szabó Lőrinc-i fogalmának meghatározására tesz kísérletet.

Szabó Lőrinc monográfusának munkája a végéhez ért, de az általa kijelölt munka folytatódni fog, mert megmutatta, hogy ez az életmű szüntelen párbeszédre hívja értelmezőit.

„Szabó Lőrinc pályaképét háromkötetes monográfiában dolgoztam fel (Szabó Lőrinc lázadó évtizede, Útkeresés és különbéke. Szabó Lőrinc 1929–1944, Az összegzés ideje, Szabó Lőrinc 1945–1957), majd pedig megírtam a költő poétikai monográfiáját, amely két kiadást ért meg („A magyar költészet az én nyelvemen beszél.” A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében), ez utóbbinak volt az alapszövege az MTA nagydoktori értekezésem. Két kismonográfiában pedig népszerűsítettem a költőt (Szabó Lőrinc, Szabó Lőrinc pályaképe), majd egy gyűjteményben adatoltan megvívtam a Szabó Lőrinc köré szövődött karaktergyilkos legendákkal (Szabó Lőrinc „pere”), két tanulmánykötetben pedig esettanulmányokat közöltem pályája alakulásáról. Túl a 80. születésnapomon fejeztem be a Szabó Lőrinc költészetét az európai modern költészettel összemérő, összegző könyvemet.”