„Deák Botond harmadik verseskötete, a Zajló, egy fiatalember öregkori költészete, kontemplatív, sztoikus, egyszerű versbeszéd. Nem érzelemmentes költészet, de mégis, az érzelmeket kívülről nézi, ahogy egy Duna-parti padról nézi valaki az üresnek látszó uszályokat, vagy a még üresebb jégtáblákat. Az, aki itt „magánbeszélgetést” folytat a nagyváros kulisszái között, nem résztvevője semmilyen párbeszédnek. Magában beszél, mint aki egyedül van, és kihallgatja távolról saját magánbeszélgetését, mint egy titkos feladattal megbízott önlehallgató. Ez az egyszerre belül és távolról zajlik ebben a könyvben. Goethéről mondta egy tisztelője, hogy öregkorára önmaga írnoka lett. Talán ebben az értelemben magánbeszélgetés a Zajló: valaki itt jegyzi magában, ahogy a távolban zajlik. Ezért aztán csak sejthető a futó rianás a szemben.”Müllner András
Bauxit
Értékelések
Még nincsenek értékelések.